halotti énekek, halottas énekek: a temetési szertartással kapcsolatos és a →gyászmisén énekelt →népénekek. - Legrégibb →énekeskönyveink ~et nem tartalmaztak, az elmúlás gondolatkörét érintő énekeket a „négy végső dolgokról” címen foglalták egybe. A →Cantionale Catholicum (1676) és az →Illyés István-féle →Halottas Énekek... (1693) alapján vsz. a ker. híveknek korábban is sok temetési énekük volt, melyeket a 16. sz. végétől prot. gyűjt-ekben adtak ki. Lényegében ezt a hagyományos énekanyagot egészítette ki 1806: →Bozóky Mihály, míg Illyés István énekeskv-ének további kiad-ai változatlanul őrizték meg. A gyászmiseénekeket már külön csoportként kezelte →Szentmihályi Mihály 1798: sok új halotti énekkel bővült gyűjt-e. 300-nál több saját szerzeményű temetési éneket és búcsúztatót adott ki nótautalásokkal Nagy Károly jászárokszállási kántor (Halotti énekek, Pest, 1829). E műfaj, különösen az egyh. által csak megtűrt (olykor tiltott) személy szerinti búcsúztatók, hosszú időn keresztül gazdag irod-at termett, ami arra mutat, hogy a nép körében igen kedvelt volt. A 19. sz. 2. felében több hangjegyes gyűjt. jelent meg, pl. 1860: Garay-Sohlya-Engeszer: →Temetési gyászénekek..., 1876, 1895: Szemenyei-Kapossy és →Csima István (→Gyászmise-énekek) munkái. - Népénekeket és kántori búcsúztatókat közölnek még a temetési szert-t, lit. énekeket és imákat tartalmazó temetőkv-ek (Funebrale, Exequiarum ordo). P.G.

Kodály emlékkv. 1953:287. (Csomasz Tóth Kálmán: Halottas énekeskv-eink dallamai)